Gitta
Visszaemlékezés
Meleg nap volt Washingtonban. Az emberek strandoltak, vagy a szökőkutaknál hűsítették magukat. A fagyizók tele voltak emberekkel, ahogy az éttermek is. Én éppen apámmal tartottam hazafelé, az új gördeszkámmal. Apám ezt az ajándékot a szülinapomra tartogatta, viszont azt mondta arra már kitalált egy másik ötletet. Ebben az évben végeztem a középiskolában, ahol úgy ahogy, de leérettségiztem. Úgy gondoltam, ez az év elég megterhelő volt számomra ezért, egy évet kihagyok, és majd jövőre újult erővel vágok neki az egyetemnek. A szüleim a döntésemnek nem annyira örültek de később elfogadták.
- Maya. - hallottam apám kiáltását. Hátranéztem és apám egy fagylaltosnál állt, és integetett, hogy menjek oda. Gördeszkámmal odagurultam, majd választottam magamnak két gombóc fagyit.
- Ezt kérem. - mutattam rá a citromosra. Az eladó nő rakott a tölcsérre két gombócot majd nekem nyújtotta. Elvettem a fagyit, majd megköszöntem. Apám még választott magának egy epreset, majd kifizette. Én addig előre gurultam az új gördeszkámmal, közben pedig a fagylaltot ettem. Az árnyékba éppen láttam egy üres padot, gondoltam gyorsan elfoglalom, aztán majd integetek apámnak, hogy lássa nem tűntem el. Már indultam is volna amikor egy durranást hallottam. Gyorsan hátranéztem és csak sikítozó és futásnak eredt embereket láttam. Nem értettem mire ez a nagy felhajtás. Apámat sehol nem láttam, ezért inkább visszafordultam, hogy megkeressem. Pár ember már egy kupacon állt, ezért gyorsan odamentem. Amit ott láttam, viszont lesokkolt. Apám feküdt ott, és a mellkasán vér csobogott. Szememből hirtelen könnyek csaptak elő, amik végigfolytak az arcomon. Leborultam apámhoz, és zokogni kezdtem. Az emberek próbáltak lefogni, és elhúzni onnan de én nem akartam, ezért ordibáltam.
- Én itt akarok maradni apámmal. - ordítottam közben pedig próbáltam kijutni az emberek karjai közül, akik továbbra is erősen fogták a kezem. Pár perc múlva már két mentőkocsi és vagy három rendőrkocsi állt meg az utcán. Engem is egy mentőkocsihoz vittek, azzal, hogy biztos sokkot kaptam, mivel a szemem láttára haldoklott apám. Engem megvizsgáltak, és próbáltak tőlem kérdezni, de nem szólaltam meg. Egyszerűen nem tudtam szóra nyitni a számat. Apámat, már amennyire láttam újraéleztették, majd berakták a mentőkocsiba és el is száguldott.
- Én apámmal akarok menni. - ejtettem ki ezt az egy mondatot, majd ismét sírni kezdtem.
- Kisasszony, sajnos azt nem lehet, nyugodjon meg minden rendben lesz. - próbált nyugtatni az egyik mentős, de látszott rajta nincs minden rendben. Hirtelen egy rendőr állt meg előttem és megkérdezte a mentőst milyen állapotban vagyok. Azt nem hallottam mit mondott, de valószínűleg velem minden rendben, mivel a rendőr megkérdezte, hogy hol lakom, mert akkor hazavisz. Én kicsit szipogva, de elmondtam a címet, majd beszálltam a rendőrautóba. Közben folyton apámon járt az eszem. Azon a pár percen amikor még minden rendben volt és beszélhettem vele. A nap ami egy átlagos napnak indult, rémálom lett számomra.
- Én apámmal akarok menni. - ejtettem ki ezt az egy mondatot, majd ismét sírni kezdtem.
- Kisasszony, sajnos azt nem lehet, nyugodjon meg minden rendben lesz. - próbált nyugtatni az egyik mentős, de látszott rajta nincs minden rendben. Hirtelen egy rendőr állt meg előttem és megkérdezte a mentőst milyen állapotban vagyok. Azt nem hallottam mit mondott, de valószínűleg velem minden rendben, mivel a rendőr megkérdezte, hogy hol lakom, mert akkor hazavisz. Én kicsit szipogva, de elmondtam a címet, majd beszálltam a rendőrautóba. Közben folyton apámon járt az eszem. Azon a pár percen amikor még minden rendben volt és beszélhettem vele. A nap ami egy átlagos napnak indult, rémálom lett számomra.
Kedves Gitta!
VálaszTörlésMiután négy teljes napja elárasztasz a blogoddal húsz-harminc blogos csoportot (amit nem teljesen értek, miért teszel), úgy gondoltam, akkor már írok neked, ha ennyire senki nem hajlandó kommentelni (tudom, milyen érzés, nekem sem írnak sokan, szóval).
Én tényleg értem, hogy szeretnél visszajelzést, mert én is, de nem hirdetek minden nap, és nem 20, hanem 4-5 csoportba teszem ki (ha egy nap raknád ki 30-ba, vagy ha 4-5 napig 6-6 csoportba, az nem zavarna, de ezzel a mennyiséggel meggyűlik a bajom)
De most térjünk át a blogodra, hisz olyan lelkesen buzdítasz már mindenkit négy napja! :)
A designod szép, egyedül a fejléc szövegével van némi problémám, hiszen a cím helyesen így hangzana:
"Mondd, hogy csak hazugság!"
Egyébként szép. :)
Most egy kicsit a történetről: Helyesírási hibák - vesszőhibán kívül - nincsenek, ezt örömmel láttam. Ami viszont zavart: sok a szóismétlés, javaslom, jobban nézd át a részeket. Illetve, múlt időben van írva, mégis "ebben az évben", "most", stb van benne, ami nem jó. Helyesen: "abban az évben", "akkor". Sok volt a tőmondat is, kevés a leírás, belső gondolatok szinte nincsenek is. Továbbá: a leírásodban az "átlagos lány" részt én kihúznám, elég unalmas a 1587621852. "átlagos lány"-ról olvasni. A történet nem mindennapi, szerintem eddig nem sablonos, szóval ez a része jó. Amire még figyelj: legyen hitelesebb. Nem fogja a mentő "hazadobni" a kisasszonyt, nem taxi, hanem mentő! Az meg végképp fura, hogy a mentő nem a haldokló apáért megy azonnal, hanem a sokkos állapotban lévő lányhoz!
Azt hiszem, ennyi. :) Remélem, nem bántottalak meg, nem ez volt a célom.
Kedves Kinga!
TörlésTeljesen igazad van, köszönöm, hogy ilyen hosszan leírtad a véleményedet. Gondolom idegesítő vagyok a sok hirdetéssel de ezt be fogom fejezni. A történetem és az írói képességem nem a legjobb, de próbálkozok az írással mivel nagyon szeretek, és amit eddig elmondtál abból javítani szeretnék. Még egyszer köszönöm a véleményed.
Kedves Gitta!
TörlésKöszönöm szépen, és örülök neki, hogy vagy olyan értelmes, és nem küldesz el... "máshová" :) (kevés az ilyen blogger, legtöbben, akiknek hozzászólást írtam, képzeletben nyakamat vették)
Igen, az vagy, nem is kicsit - én meg őszinte, s néha túl őszinte... Nem azt mondom, nyugodtan hirdess, szabad a terep, de túl sok vagy mostanában, ha érted, mire gondolok :)
A történet szerintem eddig nem rossz, kifejezetten izgalmas, és nem sablon, tehát e téren tényleg csak az van, amit mondtam, és igazán köszönöm, hogy javítani szeretnél. :) Kevés a fejlődni vágyó (és fejlődni képes!) blogger manapság, további sok siker kívánok. :)